Nemrég esett az eső itt nálunk, de nagyon. Feljöttem Petihez, mert azt gondoltam fél a dörgéstől és különben sem szeretem, ha sokat van egyedül. Nagyon megörült nekem és mászkált a nyomomba. Be akartam csukni az ablakokat, mert sokszor bever rajtuk a víz és ez nem szerencsés, de ott felejtettem magam az ablakban, mert nagyon szép volt a kert pillanatokkal a zuhé előtt és tudtam, hogy mindjárt esni fog és finom illat is lesz. Szóval álldogáltam az ablakba és kicsit bambán bámulásztam a kertet. Peti szép csöndben mellém óvakodott és elkezdett a kertbe nézni ő is. Így együtt láttuk, hogy kezd el zuhogni az eső és szagoltuk, hogy milyen finom is ilyenkor a kert illata. (Nyílik az orgona, Panni ovijának szerencsére még az eső előtt mentettem egy jó adagot a holnapi anyák napi ünnepségre.) Mikor villámlani és dörögni kezdett, Peti megfogta a kezemet, de tőle szokatlan módon nem csiripelt, csak nézett. Aranyos volt nagyon, mert a párkány kb a szeméig ér, ezért kicsit pipiskednie kellett. Én meg álltam ott és egy idő után már Petit néztem, hogy nyitja nagyra a szemét, szagol a nózijával. Megint azt éreztem, bizonyos szempontból nagyon hasonlít egy normál fejlődésű gyerekre, mégis nagyon messze van tőle. Aztán fogta magát és mint ki dolgát jól végezte elvonult a hintába, én meg maradtam az ablakban magam.
Aztán én is lejöttem, Peti meg bújik és nézi, hogyan írok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése