Miről is?

Gondolkodtam, miről is kéne írnom. Azért volt ez kérdés, mert alapvetően optimista hangvételű blogot szeretnék írni, nem virtuális siratófalat üzemeltetni. Csak a hozott anyag erre mostanában nem igazán alkalmas.
Idén is törtem a fejem, hogy tovább kéne tanulnom, hiszen a szakmámat nyugodtan nevezhetjük kihalónak, esetleg kihaltnak, de mindenképpen vörös könyves. Ráadásul érthető okokból az érdeklődésem is módosult és azt hiszem ebben a szférában sem lehet sokáig dolgozni a megfelelő pedigré nélkül. (Ez nem biztos, hogy baj, csak nekem probléma ) Szóval körülnéztem, mit lehet és mit nem. Legnagyobb bánatomra az engem érdeklő karokon emelt szintű érettségi kell. Mivel én olyan időkben éretteségiztem, amikor még dinoszauruszok lófráltak a Földön, nekem ilyenem nincs, noha akkoriban nem okozott volna gondot a beszerzése. (Szigorúan humán tárgyból:) ) Ezért kicsit cvíder voltam, mikor egy tájékoztatóban azt olvastam, hogy a 2006 előtt érettségizettek egyenlő esélyekkel indulnak. Spongyát rá, gondoltam és kinéztem mást, bár így már elég szegényes volt a kínálat. Az egyik helyen valamilyen tanfolyam elvégzése az előfeltétel, de igazán a másiktól fordultam le a székről. Ez valamiféle rekreáció szervezéssel foglalkozó dolog volt. Kábé azt hámoztam ki a leírásából, hogy képes lettem volna (vagy képzett?) fogyatékkal élők testkultúrájával is foglalkozni, ami ugyancsak érdekes feladat és így izgalmas is volt. Szóval itt olyan alkalmassági vizsga volt, hogy röhögtem kínomban. Úszás, ez oké, régebben sokat úsztam. Kézilabda, meghatározott koreográfiával, ez sem gond, vagy öt évet ebből is lenyomtam. De ehhez még jött röplabda, kosárlabda, gimnasztika és azt hiszem atlétika. Hát ennyire nem vagyok mozgékony! (Ki fogja a fogyatékkal élők mozgását és nyaralását intézni, a Hulk?) Szóval erről ennyit. Végül jelentkeztem valahová, talán kicsit babonás vagyok, nem árulom el hová. Oda viszont kevésnek érzem magam, de majd kiderül.
Az E - felvételi sem ment könnyen, mert a bankom elég kretén módon működik, az Államkincstár meg három hét alatt képtelen elküldeni egy igazolást arról, hogy GYES - t kapok. Remélem ettől még kapok, most volt aktuális újra igazolni, hogy csodák csodája, Peti még mindig autista. Persze tudom, az iilyen jellegű nyafogást általában elintézik annyival, hogy visszamenőleg is jár, csak én nehezen fizetek visszamenőleg rezsit és bankhitelt. De ha olyan fontos nekem, húzzak be hozzájuk, ne járjak annyit dolgozni!
És ha már dolgozó, ott sem a kedvem szerint alakultak a dolgok. Jövő héten szabira szerettem volna menni, mert nagyon fáradt vagyok. Ráadásul Panni iskolába íratásához személyit kell neki csináltatni. Miért? Nem értem. Sajnos a kolléganőm, akivel váltjuk egymást, megbetegedett. Szabi ugrott és ez tegnap derült ki. És akkor most én kire haragudjak? A kolléganőre? Nem tudok. Mielőbbi gyógyulást kívánok neki, de első sorban nem a szabim miatt, hanem mert kedvelem. A főnökömre, aki nem enged el? Ő sem tehet mást. Szóval megint senki nem tehet semmiről, így jártam.
De mielőtt nyakig bírnék merülni az önsajnálatban érdemes azon is elgondolkodni, hogy ugyan holnap is dolgozom, de ez a munkámnak olyan része, amit nagyon szeretek, engem tölt fel, szóval ez jóval inkább plusz, mint mínusz.
Petyusról is bőven van mit írnom és ez sem feltétlenül rossz, bár elsőre annak tűnhet. Történt ugyanis tegnap, hogy a suliban rá akart ugrani a tölcsérre (ez egy nagy piros műanyag tölcsér, amiben a csibéket tornáztatják, kényelmesen elfér benne egy gyerkőc) és valahogy mellé pottyant. Szépen beütötte a szemöldökét és monoklis lett. Nem ez a jó része, hanem, hogy a tanító bácsi, hogy aggódott érte. Még fel is hívott minket. Nem győztük megnyugtatni, hogy gond egy szál se, Peti szépen játszik itthon.Egyébként mostanában tényleg sokkal ügyesebb. Fogékonyabb mindenre. Pl képes elpakolni a dolgokat és ki tudja várni, hogy csak pakolás után kezdjen új játékba. Ez nagyon nagy eredmény, évekig úgy éltünk, mintha egy soha nem szűnő házkutatás alanyai lennénk.
És amivel feltétlenül el akartam dicsekedni, az az alvás téma. semmi extra, csak láthatóan már nagyon érti. Egy ideje már elég, ha csak ülök az ágyánál, de ezt már megírtam. Viszont mostanában nagyon figyelek rá, hogy nyolc körül már ágyban legyen. Nagyon jó órája van belül, délben ebéd, nyolckor fekvés. És este hét körül hozza a vacsi kártyát, ha nem vagyunk még készen. Ez vicces, mert nem kimondottan erre szolgál a kártya, de nekünk érthető. Szóval nyolckor ágy és ilyenkor kb 10 perc alatt elalszik, nincs túlpörgés. És rájöttem, hogy én nagyon szeretem ezeket a nyugis tíz perceket. Lentről hallatszik, hogy Ember fürdeti Pannit, dumálnak, meg ilyesmi, mi meg fent ülünk a nyugiban és én próbálok nem elaludni. Ilyenkor nem gondolok semmire, ami elég nagy szó, mert egyébként tele van a fejem a nap történéseivel és észrevétlenül kisimulok. Nem tudtam, Peti hogy viszonyul ehhez az egészhez, de ma megpróbáltam másképp ülni, hogy könnyebben elslisszolhassak és ő szépen komótosan felült és visszaigazított a helyemre. Aztán mosolygott egyet és lefeküdt. :) Lehet, hogy ez is csak a rutin része, de úgy tűnik ő is szereti a tíz perceinket.
A másik ilyen jó dolog a reggel. Mármint nem a hajnali kelés, hanem, hogy hétköznap is összebújunk kicsit ébredés után. Mostanában Panni segít intézni a kávémat és Peti gyújtja fel a villanyt. Minden reggel. Peti, gyújtsd fel a villanyt! Megteszi, utána bebújik a takaróm alá. Ilyenkor lehet őt jól simogatni, meg szeretgetni. Panninak is.Na ezért nehéz kimászni az ágyból és ezért kések el néha. Mulatságos, hogy Petinél a fent leírt mondat működik. Ha csak a nevét lehagyom az elejéről, már sokkal nehezebben érti meg, hogy most az jön, ami. Tudom, autizmus, de akkor is. Nem haszontalan dolog ez a nem autisták körében sem. Ma jót mosolyogtam bent, hogy többször volt olyan, hogy valaki bejött a szobába, ahol többen voltunk és elkezdett hozzánk beszélni. Mi meg nem tudtuk, kihez is szólt. Nem is olyan butus ez a Petya! :)))
És vitán felül jó hír, hogy kész az új szemüvegem! Végre nem szédülök egész nap.