elmebeteg

Érdekesen kezdődött a mai reggel. Még a kávémba se kapaszkodtam bele, vagyis finoman szólva sem álltam készen furmányos kérdések megválaszolására, mikor Panni megkérdezte tőlem, mi az az elme. Megpróbáltam korrekt hat éves szinten is érthető választ adni. Valami olyasmit sikerült összehoznom, hogy a tudása, a gondolatai és amit elképzel, összességében az, ami ő a fejében. Ezután jött a következő kérdés, mi az, hogy elmebeteg. Az előző menetet tovább gondolva próbáltam elmagyarázni, hogy akinek a gondolatai és a képzelete összekuszálódik, pl olyasmit hisz igaznak, ami nem az és olyasmit lát, vagy hall, ami nincs is. (Elismerem, nem túl pontos definíció, de reggel hét előtt nem ment jobb. És igyekeztem nem gondolni arra, pláne nem beszélni arról, hogy feltehetőleg a bátyjával kapcsolatban is találkozni fog ezzel a kifejezéssel)
Kérdeztem Pannit, miért érdeklik ezek a dolgok. Azt mondta, Jabba mondja a Jedi - ben, hogy hiába próbálkozol a jedi elmetrükkjeiddel. Majd hozzátette, Jabba megérdemelné, hogy elmebeteg legyen. mondtam neki, hogy ilyet még Jabbának sem kívánunk. Ezután kiveséztük, hogy de hát Jabba gonosz volt, mondtam, hogy akkor se és egyébként meg meglakolt a gonoszságáért. A vicc az az egészben, hogy befelé a kocsiban elmeséltem ezt Embernek és kiderült, hogy ők is lezongorázták ezt a dolgot és Ember ugyanazt mondta, amit én. Ilyenkor kicsit büszke vagyok, mert úgy érzem, a nehéz helyzetünk ellenére sem vagyunk olyan rossz szülők. Persze mondhatunk kétfélét a gyerkőcnek, mondjuk azzal kapcsolatban, hogy szabad - e bevállalósan bringázni, de fontos dolgokban nem baj, ha egyfelé neveljük (rontjuk el) őket.
Estefelé Petire voltam nagyon büszke. Történt ugyanis, hogy a nap végén derült ki, hogy lenne valami munkám, amit sürgősen meg kéne csinálni. Nem sok, de azért nem is kevés és oda kell rá figyelni. Már nem tudtam szólni a fiúknak, hogy ne jöjjenek értem és igazából szerettem volna hazajönni, ezért felraktam a cuccot a pendrive - omra és hazahoztam. Ember elment boltba, én pedig nekiláttam. Valami csúnya balszerencse folytán a file - ok egyszer csak elérhetetlenek lettek, bónuszként a pendrive - om is darabjaira hullott. Mese nem volt, vissza kellett menni az irodába. Valaki direkt ezért az anyagért nagyon korán kel holnap és sokat utazik. Én mondtam neki, hogy jöhet, ezt nem lehetett másképp megoldani. És Peti tök jól vette a bónusz autózást és vihogva jött velünk az irodába. Pedig ilyenkor általában már fáradt és nyűgös szokott lenni. Így aztán egész jókedvűen jöttünk haza és mostanra a munkát is megcsináltam.
Vicces volt a meki kártya is. Ezt Petinek csináltam, ugyanis hazafelé néha bemegyünk a mekibe, ne nem túl sűrűn. Peti persze morci, ha kihagyjuk. Ma először mentünk kártyával. Kicsit bajban vagyok az úti napirendjével, mert a lapozós nem jön be. Van egy régi floppy tartóm, abból lehet, hogy össze tudok hozni valami számunkra is használhatót.
De most már aludnom kell, holnap én is korán kelek. :(