Szabi és Zsúrok

Ahogy írtam is, a múlt héten szabin voltam. Elméletileg pihenni szerettem volna, de szokás szerint nem az én elképzeléseim szerint alakult az élet.
Hétfőn Embernek olyan munkája volt, hogy kellett neki egy talpas, én meg pont ráértem. Ez azt jelenti, hogy csavarokat hordtam utána, meg osb lapokat tartottam jobbára egyenesen a munkahelyemtől két utcányira. A kedd is elég kusza volt, szerdán meg Peti nem volt suliban. Csütörtökön végre magam lehettem volna, de ekkor kiderült, hogy kikapcsolták a netünket, tehát a péntek délelőttöm arról szólt, hogy elballagtam a szolgáltatóhoz és másfél órát álltam sorba azért, hogy befizethessek nekik egy csinos kis összeget a visszakapcsolásért. Ráadásul azon a héten Ember csak két estét töltött itthon, a többin dolgozott.
Mikor ezek után bementem dolgozni, a kollégáim kérdezték, hogy telt a szabim és önkéntelenül azt válaszoltam, hogy jól.
És végül is nem hazudtam. Mert hétfőn legalább Emberrel voltam és kedden eljutottunk a Ikeába, ha kicsit fáradtan is. A szerda Petivel nagyon jól sikerült. Először elmentünk a helyi kínai boltba, mert Petya kifogyott a ruhából. Nyáron alattomba nőtt vagy tíz centit, így mindene kilóg valahol. A boltban nagyon jól viselkedett. Kapott is egy villogó lasztit. :) Volt ott egy néni, akinek feltehetőleg valamilyen egészségügyi problémája van, amit erős sminkkel ellensúlyoz. Szerintem Panni megijedt volna tőle, Peti még meg is ölelte. :)
Fura dolog ez az emberekkel. Ha látják, hogy téged "tragédia" ért, hajlamosak rá, hogy mesélni kezdjék a saját problémáikat. Ez általában nem zavar, érdekelnek az emberek és a történeteik. Ez a néni is elmesélte a saját gyerekével kapcsolatos gondját és érdeklődött Petiről. De nem zavart, sőt nagyon büszke voltam Petyóra.
Ezen túlesve elindultunk a tejboltba, mert túrós csuszát szerettem volna enni. Vettünk igazi túrót, tejfölt és szalonnát, Peti kapott egy sós kiflit. A bolttal szemben van egy szép park, ott bóklásztunk kicsit. Amikor Peti elunta, elvitt minket egy piros szuzukihoz és nem értette, miért nem szállunk be. Mi inkább elsétáltunk vele a sajátunkhoz, bár amit ő választott, vitathatatlanl jobban nézett ki. :)

A parkban készült pár fotó, ide teszem őket.

Pannit a héten én vittem néptáncra és zeneiskolába, jó volt kicsit csak vele lenni, amolyan "csajos program" keretében.
Egyik nap Anyuval is csavarogtam, tökgyalut kerestünk és végül találtunk is és leteszteltük az új gyorséttermet.
Ember levágta Peti haját is és Peti ezt nagyon jól viselte. Nekem ez mindig óriási sikerélmény, mert emlékszem milyen volt, amikor még küzdelem volt a hajvágás. Örülök, hogy már nem látom azt a nem emberi félelmet a szemében. Erről is csináltam pár képet.

Benne voltunk a tévében is. Peti sulijában forgattak és megkértek, hogy menjünk mi is. Szerintem Peti nagyon aranyos a filmben, de gondolom minden anyuka ezt mondja a saját gyerekéről. Akinek van kedve, megnézheti ezen a linken. A főcímben mosolyog Peti és kb 20 percnél van a sulis rész.

Esély október 5.
Mindezen a jón kívül hétvégén még játszótereztünk is. Van tőlünk nem messze egy jó kis Duna partos rész nagy parkkal és játszótérrel. A miénket mostanában nem nagyon szeretem, mert  macskák túlságosan a sajátjuknak érzik. Ide mentünk el a gyerekekkel, ha már kirándulni nem volt időnk. Azt gondoltam, Petya csak rugóshintázni fog, mert új neki a hely. Ehhez képest mindent megpróbált. A suliban mondták, hogy megmutatták neki, hogyan mászhat a csúszdán visszafelé. Megtanulta. :) Még a függeszkedőt is kipróbálta, amiről nekem mindig a háborús filmek jutnak eszembe, igaz, Apja nyakában kötött ki. A játszótéren is fotóztam :)

Az Ikeában meg vettem egy tök jó baglyos füzetet. Hát csoda, hogy a sok bosszúság és kevés alvás ellenére kicsúszott a számon, hogy jól telt a szabim?
Ez a hét már dolgos volt. Ráadásul, mivel Ember nagyon fáradt, én ébresztem a családot, tehát én kelek háromnegyed hatkor. Ebből kifolyólag este gyorsan elaludtam, nem blogoltam. A munka mellett sajnos nem maradt sok időm másra. Említésre csak a nagy ölelések méltók. Ez azt jelenti, hogy hazajöttem és Peti kijött elém, vigyorgott és a nyakamba mászott. Ember közel állt hozzám, hát Petya gyorsan átfogott az egyik kezével, így két szülőt ölelhetett egy csapásra. Amint Panni észrevette, hogy akció van, ő is beszállt. Erre azért elég jó hazajönni egy dolgos nap után. :) És Petya mostanában ilyen ölelgetős. Én meg kiélvezem a helyzetet.
Jó hír, hogy a helyi önkormányzat azt írta, fog találni forrást, hogy segítsen minket, mert a gatyánk is rámegy a benzinre. Naponta kb 80 km autózás, hogy Petya suliba jár. Jó lenne, ha mindenhol így működne. De azért nem bánnám, ha helyben is elindulna valami. 
A hétvége volt még izgalmas, mert Panni tegnap hivatalos volt egy szülinapi zsúrba. Kérdeztem a szülőket, hogy maradjak - e, de mondták, hogy szülők nélkül terveztek. Így beengedtem Pannit az események sűrűjébe és eljöttem. Hazafelé letisztáztam magammal, hogy nem a negyven rabló,csak kb tíz ovis és biztos nem lesz semmi baja, nem adják el a szerveit és fel kéne már nőnöm, mert Panninak fele akkora probléma az egész, mint nekem. Aztán kivittük Petit a jó játszóra, hogy szép napja legyen, merthogy neki is szülinapja volt ám tegnap, szám szerint a nyolcadik! Elnézegettük Emberrel és megbeszéltük, hogy bizony nagyfiú már.Ő már az a méret és kor, akit megnéznek, hogy fura és nem feltétlenül mondják rá, hogy milyen aranyos. Pedig az. :)
Ezután visszamentem Panniért és vissza is kaptam egészben és sértetlenül. :)
Ezek után ma kedves barátainkhoz mentünk zsúrba, mert az ő kisebbik fiuk is októberi. Nagyon jó kis nap volt, sok játékkal és szerintem mérhetetlenül sok kajával. Peti nagyon jó fej volt, nem tudom, hogy csak úgy, vagy azért, mert vittünk napirendet. Így aztán abszolút feltöltődve vágok neki a jövő hétnek.