nagyon hosszú hétvége

A hosszú hétvége igen mozgalmasra sikerült. Szombaton munka volt, ráadásul nagyon fontos nap a munkahelyem életében. Nagyon sűrűre sikerült. Kentem sok zsíros kenyeret, figyeltem autista gyerekeket és végeztem mindenféle egyéb hasznos munkát. Kerültem kellemetlen helyzetbe és kaptam sok kedvességet is. Találkoztam a saját egyesületünk tagjai közül is néhány emberrel és megint eszembe jutott, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy pont ezekkel az emberekkel kerültem kapcsolatba az autizmus révén. Kedvesek, értelmesek, pozitívan állnak a dolgokhoz és főleg van humoruk. Ezt én nagyon fontosnak tartom, mert segít átvészelni az igazán zűrös időszakokat is. Embernek is velem kellett jönnie, így a nagymamák vigyáztak a gyerekekre, egyébként profin. Öcskös kedvese is besegített, így volt jó a csapat. Anyukám nem tud pelenkázni, de Anyósom igen. Rohangálni meg leginkább egyikük sem, ezért kellett a fiatalságot is bevonni.
Vasárnap Petya borzasztóan rosszkedvű volt. Nemrég írtam, hogy elcsórja a mosószereket, ezért azokat elzártam. Azt gondoltam, átmenetileg megoldottam a dolgot. Nem számoltam Peti kíváncsiságával és találékonyságával. Most a konyhapultról szedte le a cuccokat. Egy óvatlan pillanatban lenyúlta a borecetet és szétöntötte az emeleten. Napokig olyan szag volt, mint egy salátás tálban. Ehhez hozzá jön, hogy ha ő fent van, nem nyitok ablakot, mert szeret kiülni a párkányra. Az emeleten ez nem szerencsés. Az ecet után a szójaszósszal indult neki és mikor rászóltam, eldobta az üveget. Tette mindezt a lépcsőn, tehát jutott bőven mindenhová a löttyből. Na most én nagyon szeretem a szójaszószt, de nem a falon. Most már fixen tudom, hogy a horrorfilmekben mivel csinálják az alvadt vérrel dekorált falakat. Igen, sötét szójaszósszal. Akkor persze még nem voltam ilyen vidor, mert aznapra már épp elég volt Petya rovásán. Történt, hogy Anyósomat haza akartuk vinni, gondoltuk menjünk együtt, legalább Nagyapót is látjuk. Peti addig hisztizett és marta a karomat, hogy Ember végül megfordította az autót és kitett minket itthon. Utána indultak újra, nélkülünk. Enyhén szólva szürreális volt. A jobb oldalamon Peti örjöngött és elég sikeres volt, mert mostanság sokan kérdezik, hogy mi van a kezemmel. Persze lehet, hogy csak a jó idő miatt lengébben öltözöm és jobban látszik. A bal felemen meg Panni ült, akivel betűset játszottunk. (Mondj a betűvel állatot stb.) Ezután repült a szójaszósz.
Lehet, hogy megint túlgondolkodom az életet, de sokat töröm a fejem azon, hogy mi a jó megoldás. Zárhatjuk a dolgokat és próbálhatunk elé menni Peti furcsaságainak, csak akkor soha nem fog megtanulni egy normális, nem mindent elzáró környezetben élni. Vagy érdeklődhetek a diliházaknál, hogy ott mivel festik a falat, hogy könnyen takarítható legyen és megpróbálhatom megtanítani Petit a normál közegben való létezésre. Nyilván a második opció a jobb, csak nem tudom meddig bírjuk cérnával.
Az agresszió és önagresszió a másik dolog, ami foglalkoztat. Úgy érzem, ebben haladunk, csak nagyon lassan.
Hétfőn vendégjárás volt, kedden pihi. A héten szabin vagyok, de szerdán bementem, mert egy fontos megbeszélésről nem akartam lemaradni.
A többi napon iskolát kerestem Petinek és a saját egyesületünket menedzseltem. Beszélgettem például egy nagyon kedves helyi anyukával, akinek az enyémhez hasonló problémái vannak. Elmondtam neki, hogy szeretnék tenni azért, hogy itt is legyen ellátás és szívesen működik velem együtt. Ez nagyon jó, mert minél többen vagyunk és tudunk egymásról, annál eredményesebbek lehetünk.
Az iskola keresés teljesen lelombozó. Volt olyan suli, ahol szóba sem álltak velem. A legtöbb helyen természetesen kerületi lakcím kell. Volt olyan EGYMI, ahol azt mondták a telefonba, hogy nincs asszisztenciájuk pelenkás gyerek ellátására. Olyan is előfordult bőven, ahol a vizuális segítségekkel kapcsolatban szkeptikusak. Ők jobban szeretik megtanítani a gyereket a kéremre, meg a nemre és az igenre. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne, de ezt már próbálták páran.Hallottam olyat autista csoport vezetőjével, hogy van ott napirend, de a gyerek nem mutatja meg rajta, hogy mit szeretne. :( De beszéltem nagyon szimpi iskolavezetőkkel is, akik legalább sajnálják, hogy nem tudnak segíteni. Van, ahol meg szeretnék nézni Petit. Jövő hétre is van időpontunk. Ez a másik érdekes dolog. A gyerekre alig kíváncsi valaki. Az a fontos, hogy a szakértői mit írt a papírra. Nekünk is szembejött, hogy írassuk rá az értelmi fogyatékosságot a véleményre, mert akkor tudnak helyet biztosítani. Az auti csoportban ugyanis nincs hely, de az ért. fogy. csopiban van és úgyis megkapja ott is a megfelelő fejlesztést. Nem újdonság, de azért szíven ütött.
Ma anyák napja volt Panni ovijában, erre is el tudtam menni. Jött az összes nagymama is. Megállapítottam, hogy Panni velem ellentétben cseppet sem fél a szerepléstől. Mára lány ruhát és szép hajat kért és kapott. Szerintem gyönyörű volt :)))) Egyébként egész héten az anyák napjának a lázában ég. Egyik reggel ő hozta föl a kávémat. Ez úgy zajlott, hogy előző nap közölte velem, ne keljek föl másnap, amíg meglepetés nem történik. Titka volt és kibírta, hogy ne mondja el, csak Apjával pusmogott. A nevezetes reggelen kipattant a szemem és már kezdtem is pörögni, hogy mennyi elintézni valóm van. Majd szépen visszaálltam alvó állapotba, mert nem történt meglepi. Ezután hozta Panni a kávét. Komoly arccal megjegyezte, hogy nekem ez a reggelim, ezért kapom ezt ágyba. Persze kiderült a turpisság, az óvónénik biztatták őket, hogy vigyék anyának ágyba a reggelit.
A szabiban az is jó, hogy tegnap elmehettem velük lovagolni. Mióta nyolc órát dolgozom, ez sajnos nem fér bele. Pannit is vittük. Behajigált a póniknak egy fél bála szénát, aztán megetette őket almával, végül kicsit ő is lovagolhatott. Petya is egészen ügyes volt.
A hét végén nem bírtam tovább és odaadtam Panninak a dugi pónicsordát. Ezt még a januári leárazások idején vettem és a megfelelő alkalomra vártam, mert ilyesmit rendes szülő nem ad "csak úgy" oda. Micsoda elkényeztetett liba lesz belőle stb. Hát most megkapta. Persze Petit is érdekelte a dolog és drukkolhattam, hogy a pónik megússzák az érdeklődését. Ez s olyasmi, ami sokat foglalkoztat. Panninak finoman szólva sincsenek biztonságban a cuccai. Nem úgy fest, hogy őt ez zavarná, ezért én sem akarok hisztizni rajta, de előbb vagy utóbb ezzel szerintem foglalkozni kell.
Mára intéztem magamnak egy kis emocionális pluszt. Beszaladtunk a volt munkahelyemre egy puszira. Jól esett. Nagyon kedvelem a mostani kollégáimat, de a régiek hiányoznak. Az is igaz, hogy itt eddig három hónapot töltöttem, ott több, mint három évet. Szóval időm van bőven :)