váltás

A héten elbúcsúztam a régi munkahelyemtől és másnap kezdtem az újat. Jó nagy közhely, de akkor ismerjük meg igazán az értékét valaminek, ha elveszítjük. Jelen esetben ez pozitív és negatív értelemben is igaz. Nagyon hiányzik az, hogy ott otthon voltam, ismertem az embereket és a munkámat. Viszont így egy kicsit messzebbről látom, hogy nem baj, hogy új dolgokat hoz szembe a jó sorsom, mert itt már kicsit fásult voltam. Azt hittem, rendezem a dolgaimat, elköszönök és kész. De rendeznek nekem egy búcsúbulit! :) Tök jó! Az utolsó napomon meg kaptam egy csomó puszit és ölelést. Megtudtam milyen rendes vagyok, meg ilyenek. De lehet, hogy volt aki komolyan is gondolta.
Az új munkahelyen még elég elveszett vagyok, de az emberek itt is kedvesek és a munka izgalmas. Vannak ötleteim, csak nem tudom, hogy jók - e. Ráadásul már nyolc órában dolgozom, így meg kell változtatni a rutinokat. Reggel én kelek elsőnek és bukom az ágyba kávémat. Elviszem Pannit oviba, Ember viszi Petyát. Panni után elautózom Pest széléig, onnan BKV. Nagyon sietek, hogy minden menjen időre. Este szépen összekészítek mindent. Ruhát, szendvicset, ilyesmit, így megy a dolog. Remélem fog is. Délután futi haza és az ovi zárása előtt kicsivel ide is érek Panniért. Süti sütögetésre, meg ilyesmire sajnos nincs idő. Nagy kár, mert Anyu nemrég áthozott egy nyomkodós kekszcsinálót és azzal egész jókat tudok. Kárpótlásul hétvégén jól kikonyháztam magam.
Peti sajnos végül mégis megbetegedett, így Apja itthon lazsált vele a héten és ő is beteg lett. Hogy ne fertőződjünk meg, lent aludtunk Pannival.
Ma Ember Anyukája jött látogatóba és itt is alszik. Ennek mindenki örül. Panni le se száll róla, folyton produkálja magát. :) Peti is szeretgeti, csak közben már megint kínozza a pocakja. Mi Petyóval már fent pihizünk, a többiek még lent buliznak. :)
Egyébként vicces módon szeretem a reggeli bemenést. Éveken keresztül nem nagyon jártam villamossal, sőt semmilyen tömegközlekedéssel. Petivel nem utazunk így, bár az óvónénik szerint szereti, meg nem is volt hová. Most aztán csavaroghatok. Minden van a munkahelyhez közel. Vicces, hogy még a plakátok is újak és mindennek a helyén más van. Mostanában tudatosul bennem, hogy mennyire zárt világban éltem az elmúlt néhány évben. Ovi - bolt- munka- itthon. Ez volt az én karikám és másfelé nemigen. Nagyon könnyű így elszeparálódni és az ember észre sem veszi. Legalábbis én nem vettem.
Petinek kiesett végre elöl a foga. Igazi kópé mosolya van így. Nekem nagyon bejön. Délután, mikor kimentünk kicsit játszani a hóba, nem is látszott belőle más, csak egy overál és egy foghíj :)