Amikor működnek a dolgok és amikor nem

Szeretem, ha működnek a dolgok. Erre mostanában többször volt példa és nagyon örülök neki. Az egyik ilyen a Tanulási Képesség Vizsgáló volt. Ők telefonáltak utánam és nem is egyszer. Mikor visszahívtam őket és egyeztettünk időpontot, mondtam, hogy Petya nehezen vizsgálható, ha váratják, erre adtak egy aznapi első időpontot. Maga a "vizsgálat" is jó volt. Nem várakoztattak soká és nem vegzálták Petyát. Egy kedves hölggyel elbeszélgettünk, hogy mit gondolunk a suliról, majd kijelölte azt, amit mi kértünk. Mintegy véletlenül Petya keze ügyében felejtett egy papírt és egy ceruzát, de Petya nem volt rajzolós kedvében. Viszont egy idő után megfogta a hölgy kezét, aki ennek is tudott örülni. Persze a kijelöléstől még nem biztos, hogy bekerülünk az áhított intézménybe, de nem tudtam másikat mondani.
A másik dolog ami jól működött, az e - felvételi. Semmi postai tülekedés. Annak mondjuk örültem volna, ha nem egy olyan sulit találok, amilyet kerestem, de az ember ne legyen telhetetlen.
Peti farsangja is jól sikerült. Elfelejtettem, hogy készülni kell rá, ezért az ünnepség előtti este itt törtük a fejünket, hogy mi is legyen Petya. Rendes anyukáknál biztos állnak a szekrényben a jelmezek, de ahogy azt már többször kifejtettem, én nem vagyok az a skatulya típus. Valami mindenhez hiányzott. Mert pl, ha a narancsszínű pólóhoz lett volna hasonló harisnya, azt meg lehet tigris csíkozni, de nem volt. Hasonlóképp nem volt a fehér harisnyához póló, így túró rudi sem lett a Petya. Szokás szerint Ember mentette meg a helyzetet. Készített egy felhúzókulcsot, amit gumival a gyerkőc hátára erősíthettünk és játékbaba lett. Azt mondták az oviban, hogy viselte is. Rejtély, hogyan ült le. :)
Ember a vasárnaptól máig vidéken dolgozott, magam voltam a csibékkel. Apróra elterveztem, mit hogyan fogok csinálni. Ami kimaradt a számításból az, hogy Panni visszabetegedett. Ráadásul hétfő reggel a kocsim sem indult, úgy kellett bebikázni az öcséméről. (Tök jól nézett ki az öcskös amikor bepattant a helyemre. Pedig szóltam neki, hogy vigyázzon, mert állon fogja magát térdelni. :) ) Ember az én kocsimmal ment vidékre, nekem maradt amit ö szokott vezetni. Aki nem olyan nyuszi sofőr mint én, biztosan nem érti, hogy miért olyan stressz egy majdnem ugyanolyan kocsit vezetni, mint szoktam. Az a fránya majdnem. Teljesen megértem az autistákat. Csak egy kicsit vannak másképp a dolgok és tök zavaró.
Mindegy, végül elindultam Petyával az oviba és minden rendben volt. Pannit csak ma tudtam dokinénihez vinni. Anyu végig magyarázta, hogy nem is beteg, mert napközben nagyon élt. Erre cáfolt rá a dokinéni. Panni a héten már nem mehet oviba. Így legalább megússzuk a pénteki nyílt napot. Panni kért, hogy menjek el, de nagyon nehéz lett volna megoldani. Én holnaptól újra dolgozom, Ember hazajött, innentől ő pesztrálja. És megint valami, ami működik. Doki néni ugyanis tudja, hogy mentorként is elérhető vagyok. Küldött már hozzám anyukákat és kért információs kiadványokat. Most szólt, hogy megint hozzám irányított valakit, aki diétáztatni akarja a gyerekét. Ő nem tudta meggyőzni, hogy ne tegye, ezért küldte hozzám. Megbeszéltük, hogy ha a szülő akarja, úgyis ki fogja próbálni, ha a fejünk tetejére állunk is. Mondjuk nem is keresett senki. Mindegy, kért még Iránytűt és tök jó fej, mert az auti plakát is kint van a rendelőben.
Furcsa mód a blogom kapcsán is ért kellemetlenség. Mivel olyasvalaki kérte, hogy módosítsak a leírtakon akit nagyon szeretek, megtettem amit kért. Csonkoltam és átírtam a régebbi részeket. De nagyon nem esett jól.
És még egy érdekesség a végére. Tegnap este a gyerekek megszállták az ágyat, Peti is mellém bújt. Mikor már majdnem aludtunk, azt suttogta, Apa. Szerintem Apja hiányzott neki, mert nem a szokásos apapapa kántálás volt, csak egy Apa. Tisztára szívfájdító. Még szerencse, hogy ma már mindenki itthon van. És vajon hol szuszognak a gyerekek? :)

Panni szép hete

Nagyon mozgalmas hetünk volt. Ezt ma vettük át, mikor Panni kicsit elkámpicsorodott azon, hogy Peti kiakadt a hangjától.
Hétfőtől szerdáig az orosz nagyi volt nálunk, aki mindenféle szuper dolgot tud, például tangóharmonikázni. Csütörtökön a gyerekvigyázó lány jött, akit már rég nem láttak az aprók, ezért nagyon örültek neki. A péntek azért volt gyönyörű, mert szánkóval tudtam Pannit oviba vinni. Tegnap meg Apjával voltak itthon és nagyon szépet festettek és rajzoltak. Mire ezt mind végigvettük, Panni is megnyugodott szépen.
Nagyon sajnáltam szegényt. Az történt ugyanis, hogy reggel valamiért nyafogott, amire Peti elkezdte harapni, meg verni magát. Panni elbújt a paplan alá, én meg nagy nehezen megnyugtattam Petit. Emberrel szoktunk ezen vitatkozni. Mert azt látjuk, hogy ha nem vegzálom Petit, gyorsabban abbahagyja a saját maga verését. Viszont egyrészt én nem tudom ezt tétlenül nézni, másrészt ha ezt tenném, gyakorlatilag jóvá hagynám amit csinál.
Mindezek után visszamentem Pannihoz, aki mostanában tanulja, hogy mire jó a bocsánatkérés. Bepróbált most is gyorsan, de nem jött be. Mondtam neki, hogy én igazán nem haragszom, de Petyára nekünk kell figyelni, mert ő magára nem mindig tud és mert szeretjük annyira, hogy ezt megtegyük. Ezután vonult be Panni zokogni a gardróbba. Én meg mentem szépen utána és vigasztaltam. Végül ő is megnyugodott, de szerintem lesz még ezzel dolgom.
Ettől letekintve tényleg jó hét volt. Ért bosszúság is, de arról most nem szeretnék írni, majd ha tisztán látok a dologgal kapcsolatban. Plusz az NLC eldugta valahová a blogom elejét. Több mit két évnyi írás. Örök szívfájdalmam, hogy nem tudom leszedni. Remélem csak archiválták és nem nyírták ki végleg.
Csütörtökön a volt kollégáim is elbúcsúztattak nagyszabású kocsmázás keretében. Ezért kellett a gyerekvigyázó lány. Ember jött értem arra az esetre, ha az érzelmi hatás okán csúnyán leittasulnék. Sajnos mostanában nem vagyok rutinos bulihuligán. Nem ittasultam le, viszont ettem valami halat, amit nem kellett volna. Ezért pénteken az ágyat nyomtam és erősen koncentráltam a szombati munkámra. Ez is jól alakult. Ezután találkozóm volt néhány emberrel a változatosság kedvéért egy kocsmában. A gombás melegszendvicset nem mertem, de még így is sikerült valami ihatatlan turmixot választanom. Az  estet beárnyékolta egy nagyon kedves barátom túlzott alkohol fogyasztása. Attól tartok, hogy ez nála mostanában életvitel szerű és aggódom érte. De a szombati jókedvemet semmi sem tudta aláásni, mert Ember mondta a telefonba, hogy Peti ráült a vécére és ott is maradt. Igaz, nem "termelt"semmit, de egy lépéssel előbb vagyunk. Ma már napirendben volt a vécé és tényleg ráül. Ha szólok, hogy üljön vissza, megteszi. Ez azért vicces, mert én már vagy egy éve nem próbáltam, mert nem ment. Ehhez is Ember kellett.
Ma délelőtt játszótereztünk, meg sétáltunk. Mindig eszembe jut mennyit tologattam Petit a babakocsiba, mikor még nem járt és mindig örülök, hogy most már olyan komoly arccal sétál. A játszótéren kollektíven ették a havat. Panni adogatta Petinek. Nesze neked szülői szigor! Délután sütöttünk sütit a jövő hétre, meg palacsintát, mert megígértem. Gyorsan lett este. Egyébként megfigyeltem, hogy Peti nagyon sokszor tudja, hogy mit főzök. A lakás adottságai miatt akkor is lát fentről, ha elvonul és figyeli is a konyhai ténykedéseimet. Feltűnően jó kedvre derül, ha keverőtálat, vagy gyúródeszkát lát. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de szerintem nem.
A szombati lógás és a mai lustálkodás után mára maradt egy megírandó pályázat. Túl vagyok rajta és most jutalmazom magamat. De lassan befejezem, mert holnap korán kelek. Az a szerencse, hogy nem kell vinnem Pannit, ugyanis saját bevallása szerint "kötőhártyája van" Mondtuk neki többen, hogy az mindenkinek van, max nem gyulladt, mint most az övé. De tényleg nem mehet holnap, így  Anyuval fog rosszalkodni. :)

megint álmok

Nagyon nyomasztót álmodtam valamelyik este Petiről. Nem meglepő, aznap este nagyon nehezen aludt el és elég rossz formában volt. Magát is bántotta. és engem is nagyon megharapott. Én meg kiabáltam vele, ami nagyon ritka, sőt a harapás miatt kicsit meg is kellett pofoznom. (Nem akartam a sebészeten kikötni és kérni, hogy varrják már vissza az ujjamat, bár ez nem ilyen racionálisan zajlott). Ha ilyesmi nagyon ritkán megtörténik, azzal vigasztalom magam, hogy ez legalább egyértelmű visszajelzése annak, hogy rossz amit csinál. (És közben tudom, hogy erőszakra nem lehet erőszak a válasz még autista gyerek esetében sem) Egyébként Peti kis idő múlva odajött az ágyunkra és hozzám bújva aludt el. Talán mégsem törtem össze a lelkét teljesen.
Ilyen előzmények után azt hiszem érthető, hogy rosszul aludtam és vacak dolgokat álmodtam. Mindenfélét olvastam már arról, hogy az emberek hogyan álmodnak és miért. Zs - t még azzal is nyaggattam annak idején, hogy vajon Peti hogyan és mit álmodhat. Ő persze erre is türelmesen és kedvesen válaszolt, de ez már egy másik történet. Én néha nagyon színes és plasztikus álmokat látok. Ezeket nagyon szeretem és néha várom is. Összefüggő történetek szoktak lenni, bár lehet, hogy ébredés után, mikor még félig alszom, automatikusan összerakódnak, ehhez nem értek. Mindenesetre szeretem ezeket az álmokat. Pechemre a mostani álom is ilyen volt, bár nem ragaszkodtam volna hozzá. Ezt jobban bírtam volna, ha kevésbé megfogható. Végül persze felébredtem és nagyon boldog voltam, hogy a saját kupis lakásomban fekszem az ágyba, amit a gyerekek felhintettek sütimorzsával és ami a legfontosabb, Peti békésen szuszog és kutya baja. Kicsit néztem a sötétbe és akkor jutott eszembe, hogy bármit álmodhatnék Petiről. Mindenféle jót is. Ember és Anyu például beszélni szokott vele álmában. Én soha. És azon tojóztam, hogy miért nem hagyom még álmában sem megszólalni ezt a szegény gyereket.  ( Mennyi hülyeségen tud az ember tűnődni félálomban! ) Biztosan van a kérdésre mindenféle magyarázat, mondjuk ezoterikus és tudományos vonalon, de azt hiszem igazán nem vagyok rá kíváncsi. Csak eszembe jutott.

A jó hír, hogy Panniéknál ma volt a farsang és ő kék aramakaónak szeretett volna öltözni a Rio című rajzfilm miatt. Ember tegnap este elkészítette a jelmezét és ma igen nagy sikere volt. Már mikor mentünk az ajtóban várta az egész csopi és az óvónéni. A sok kész jelmez közt szerintem Pannié volt a legszebb. Persze könnyen beszélünk egy dekoratőr apukával a tarsolyunkban, aki még türelmes is. Panni még délután is jelmezben volt és még az összevont csoport óvónénije is el volt tőle ájulva. Azt hiszem szépre sikeredett neki ez a nap.

álmok meg fogak

Nagyon vicces dolog történt a héten. Visszaálmodtam magam az előző munkahelyemre. Pedig ébren tudom, hogy jó lépés volt váltani. Annál is inkább, mert mióta eljöttem két általam kedvelt embernek kellett távoznia. Sokat töröm ezen a fejemet. Nem szeretem az általánosan elfogadott klisét alkalmazni, mely szerint a munkaadó egy gonosz burzsuj, a munkavállaló pedig a szegény kizsigerelt áldozat. Ugyanakkor nehéz elfogadnom, hogy a szerintem jó fej és jó munkaerő kategóriás emberkék miért nem felelnek meg. Oda lyukadtam ki, hogy néhány éve, mikor én ott elkezdtem dolgozni, kifejezetten sok vagány, bevállalós és autonóm ember volt ott. Azt hiszem egyfajta pozitívum volt ilyennek lenni. Az azóta végbement személyi és szemléletbeli változások miatt pont ezek a tulajdonságok már nem annyira kívánatosak. Ez magyarázat lehet arra, hogy noha egyik vagy másik volt kolléga nem változott meg sem emberileg, sem munkavégzés szempontjából, mégsem illik már a cégbe. Persze azt is gondolom, hogy ha valaki vezetőként emberek munkájáról dönt, tudatában kéne lenni a felelősségének. Mikor egy kisgyerekes apát küldenek el (aki ugyebár az egyetlen kereső, ha leszámítjuk anyu hatalmas gyedét) a nagy szája miatt nem érzem nagyon hangsúlyosnak ezt a fajta felelősségtudatot. Egyébként a fent vázolt autonóm stb személyiségek mindig szolgáltatnak okot az eltávolításukra, tehát papíron rendben van a dolog. Én meg már csak kívülről nézem, gyakorlatilag semmi közöm hozzá. Annak örülök, hogy nekem nem kell és régebben főnökként sem kellett soha ilyen döntéseket hoznom.
De nagyon szerethettem ott dolgozni, ha álmomban még mindig visszajárok. Egyébként tényleg. Ezért is örülök annak, hogy jövő héten lesz búcsúbuli az előttem távozó közvetlen kollégámnak és nekem. :)
Az új hely pedig nagyon izgalmas. Kezdem a sajátomnak érezni az íróasztalomat és már nem lepődök meg a telefonon érkező kérdéseken. Gyanítom ez nem lesz mindig így. Mármint a kérdések. Kaptam már olyan levelet is, amiben valaki megköszönte, hogy segítettem neki és ez itt is ugyanolyan jól esik, mint az előző helyen. A héten részt vettem a Civil Műhely megalakulásában is. Ez a kitagolással kapcsolatos munka része, ezért engem nagyon érdekel. Jó, hogy végre nem a saját időmből csinálom, hanem ez a munkám. A hét elején meg migréneztem, így kellett bemutatkoznom néhány embernek. A legtöbbjüket már ismerem, de akit nem az nem tudom mit gondol rólam :)
Idehaza szokja a család a nyolc órás beosztásomat. Embernek most kevesebb a munkája és ez értető módon zavarja. Pláne, hogy a cégünk üzemeltetési költségei szépen megugrottak. Komolyan megfontoltuk, hogy bezárjuk a bazárt, de abban maradtunk, hogy néhány hónapot még várunk, nem pánikolunk. Remélem addig jön néhány munka és ő is jobb kedvre derül. Nem örülök neki, hogy a legénypajtásai azzal heccelték, hogy ő lesz az anyu. Merthogy aki ezzel vicceskedik, annak fogalma sincs arról, hogy mi minden történhet egy házasságban. Azt gondolom, hogy Ember az átlagpasinál sokkal rugalmasabban kezeli ezt a kérdést és nem szeretném, hogy ebből konfliktus legyen. Ja! És kb százszor rendesebb és szebben takarít, mint én. De főzni még én tudok jobban :))))
Egyébként meg Peti miatt úgysem dolgozhatunk mindketten nyolc órában, tehát praktikus életben tartani a vállalkozást, amíg lehet.
Petya ovijában aggódnak az iskola miatt. Azt hiszem igazából az ovivezető aggódik. Mindenesetre addig kérdezgettek, amíg írtam megint az Autizmus Alapítványnak és megkaptam a szokásos kedves és korrekt választ. Kicsit aggódom, de ez megint olyasmi, amin nem akarok pánikolni.
Peti egyébként nagyon ügyes. Életében először vettem észre, hogy megmutatja hol fáj neki. Az történt ugyanis, hogy a kihullott foga helyén nő a másik. (a felnőttfog)  Gondolom ez fáj neki. Tegnap ettől elég morcos volt. Feljöttem hozzá, ő meg megfogta a kezemet és az ujjamat az ínyéhez rakta. Akkor éreztem meg, hogy bújik a fogacska. Kapott is gyógyszert. De szerintem ez nagyon rendben volt. Eddig még sosem csíptem rajta, hogy ilyen direkt módon megmutatja mi fáj. Ma a pocakja is gyötri, úgyhogy nincs jó napja. Ennek ellenére néha kapok egy mosolyt, mert sokat ülök mellette. Csak amikor nagyon nyűgös, eltol, hogy ne menjek közel. Fura, hogy anyaként én már ezt simán leveszem és meg sem próbálom megölelni, mert tudom, hogy nem okoznék vele örömet.
Panni is jól elvan a hosszabb munkaidőmmel, mert így tovább marad oviban és nem kell osztoznia a játékon annyi gyerekkel. De most megjöttek Apjával a boltból, úgyhogy mennem kell!



Hahó ismét!

Ezt mindenképp meg szeretném még írni. Panniék megjöttek a boltból és Panni kapott egy lufikutyát. Azt a fajtát, amit jótékonysági bohócok szoktak osztogatni adományért. Peti persze rákattant,  úgyhogy fújtam neki egy hagyományos gömbölyűt az itthoni készletből. De neki csak a Pannié kellett. A sajátját folyton eldobálta és borzasztóan meg volt lepve, hogy dicsérjük milyen szépen lufizik és visszaadtuk neki. Panni lufiját szépen eltüntettük a képből, Petié meg felkerült az emeletre, ahol pelusozni is szoktam. A dolognak az lett a vége, hogy Peti és Panni lufizott egymással. Mondom EGYMÁSSAL! Frankón közös játék volt, ami ugye autizmusban nagyon extra. Szép nap ez a mai! :)

hóhelyzet

Ma kaptam a munkába járás örömeiből. Nem tudom miért, de több mint egy órát ültem az autóban, pedig máskor ugyanaz az út fél órát sem tart. Nagyon elfárasztott, pedig csak gurulni kellett. Meg figyelni, hogy ne ragadjak a kereszteződésbe és, hogy mások honnan hová akarnak besorolni. Ahogy már többször írtam, nem vagyok egy sofőrzseni és közben még a késés miatt is aggódtam. De a többiek rendesek voltak, megvártak a munkával. Onnan már könnyebben ment a dolog.
A fiúknak laza napja volt, Petinek nem volt ovi. Itthon nagymamáztak egész nap. Petinek megoldódtak a hasfájós problémái is és mire hazajöttem már nagyon jókedvű és éhes volt. Alig tudta kivárni a bundás kenyeret. Elbűvölte a Nagymamát azzal, hogy szépen használja a napirendet. Pedig időnként szerintem teljesen mechanikusan csinálja. De ebbe nem mentem nagyon bele, had örüljön neki, hogy Petya ügyes.
Panniért is idejében az oviba értem így ő is kapott a Nagymamából. Most is együtt buliznak. Szerintem mindkettőjüknek jót tesz. Egyébként Peti is lediffundált hozzájuk. Olyan "én itt sem vagyok, de játszhatunk" stílusban. Hallom ahogy mondja a magáét. :)

váltás

A héten elbúcsúztam a régi munkahelyemtől és másnap kezdtem az újat. Jó nagy közhely, de akkor ismerjük meg igazán az értékét valaminek, ha elveszítjük. Jelen esetben ez pozitív és negatív értelemben is igaz. Nagyon hiányzik az, hogy ott otthon voltam, ismertem az embereket és a munkámat. Viszont így egy kicsit messzebbről látom, hogy nem baj, hogy új dolgokat hoz szembe a jó sorsom, mert itt már kicsit fásult voltam. Azt hittem, rendezem a dolgaimat, elköszönök és kész. De rendeznek nekem egy búcsúbulit! :) Tök jó! Az utolsó napomon meg kaptam egy csomó puszit és ölelést. Megtudtam milyen rendes vagyok, meg ilyenek. De lehet, hogy volt aki komolyan is gondolta.
Az új munkahelyen még elég elveszett vagyok, de az emberek itt is kedvesek és a munka izgalmas. Vannak ötleteim, csak nem tudom, hogy jók - e. Ráadásul már nyolc órában dolgozom, így meg kell változtatni a rutinokat. Reggel én kelek elsőnek és bukom az ágyba kávémat. Elviszem Pannit oviba, Ember viszi Petyát. Panni után elautózom Pest széléig, onnan BKV. Nagyon sietek, hogy minden menjen időre. Este szépen összekészítek mindent. Ruhát, szendvicset, ilyesmit, így megy a dolog. Remélem fog is. Délután futi haza és az ovi zárása előtt kicsivel ide is érek Panniért. Süti sütögetésre, meg ilyesmire sajnos nincs idő. Nagy kár, mert Anyu nemrég áthozott egy nyomkodós kekszcsinálót és azzal egész jókat tudok. Kárpótlásul hétvégén jól kikonyháztam magam.
Peti sajnos végül mégis megbetegedett, így Apja itthon lazsált vele a héten és ő is beteg lett. Hogy ne fertőződjünk meg, lent aludtunk Pannival.
Ma Ember Anyukája jött látogatóba és itt is alszik. Ennek mindenki örül. Panni le se száll róla, folyton produkálja magát. :) Peti is szeretgeti, csak közben már megint kínozza a pocakja. Mi Petyóval már fent pihizünk, a többiek még lent buliznak. :)
Egyébként vicces módon szeretem a reggeli bemenést. Éveken keresztül nem nagyon jártam villamossal, sőt semmilyen tömegközlekedéssel. Petivel nem utazunk így, bár az óvónénik szerint szereti, meg nem is volt hová. Most aztán csavaroghatok. Minden van a munkahelyhez közel. Vicces, hogy még a plakátok is újak és mindennek a helyén más van. Mostanában tudatosul bennem, hogy mennyire zárt világban éltem az elmúlt néhány évben. Ovi - bolt- munka- itthon. Ez volt az én karikám és másfelé nemigen. Nagyon könnyű így elszeparálódni és az ember észre sem veszi. Legalábbis én nem vettem.
Petinek kiesett végre elöl a foga. Igazi kópé mosolya van így. Nekem nagyon bejön. Délután, mikor kimentünk kicsit játszani a hóba, nem is látszott belőle más, csak egy overál és egy foghíj :)