besúgás és felvonulás

Megint van egy kellemetlen gondolat, amitől nem tudok szabadulni, így jó szokásom szerint kiteszem a közösbe. De ez most legalább nem autizmus, aminek Ember szívből örül. :)
A legutóbbi Nők lapjában volt egy cikk arról, hogyan működtek anno a besúgók. Képeket is raktak fel, amiket ők készítettek. Pl régi kedvencem Örkény István kávézik valahol, meg emberek sétálnak és egyéb ilyen komoly felforgató tevékenységeket végeznek. Akit kicsit is érdekel a történelem tudja, hogy ilyen dolgok voltak (és attól félek vannak) ma is. Ezt erősítette meg egy történet is, amit egy barátom mesélt nemrég, de ezt én most nem fogom részletezni. Az együttérzésem nyilván az áldozatoké, akiket valaki kiszolgáltat az eleve erősebbnek. De valahogy elgondolkodtam azon, hogy milyen ember lehet a besúgó. Miért teszi amit tesz? Egzisztenciális előnyökért? Félelemből? Nem tudom. Mi visz rá valakit, hogy koslasson más után és figyelje amit tesz, majd beárulja? Hiszen belül, ahol igazán ő van, olyan mint gyerekkorában, ott egészen biztosan tudja, hogy amit csinál  az rossz. Ezzel együtt élni pedig borzasztó lehet. Ez mozgatja mostanában a képzeletemet, de remélem szabadulok tőle, hiszen van min gondolkoznom. Nagy bátran elvállaltam ugyanis, hogy beszélek az Auti - napon szombaton az Autimentorokról. Szeretném rendesen csinálni, amihez nagyon összeszedettnek és rendesnek kell lennem. Lássuk be ez nem jellemző rám. Ráadásul ettől függetlenül is elég sűrű hetem lesz. Csütörtökön pl két szülőire is mennem kell. Pénteken Pannit viszem játszóházba, hétfőn meg találkozom egy régi barátnőmmel. Kedden Ember megy rajzolni, vasárnap vidékre dolgozni. Ha jól számolom, egy közös esténk lesz a héten.
A múlt hét kicsit jobb volt. Pénteken megígértem Panninak, hogy elviszem a lámpás felvonulásra. Egész jó volt, bár általában nehezen viselem a "rengeteg anyuka és gyerkőc kószál hordákban" szitukat, de ez most jó volt. Átsétáltunk az egyik térről a másikra, természetesen lámpákkal. A célállomáson tea és kalács várt minket (Legnagyobb bánatomra forralt bor nem), meg egy szép nagy tűz. Illően megcsodáltuk, de az est fénypontja a tűzoltóbácsi volt, aki szikraesőt kavart időnként és természetesen a tűzoltóautó, amely végül eloltotta a tüzet. A mulatság végén hazaballagtunk kettesben. Elveszítettem a kedvenc kesztyűm felét és közepesen megfagytam, mert csak Pannit öltöztettem fel, de azért jó volt együtt sétálni.
A hétvége a csőtörés jegyében telt. Tegnap átjöttek CS - ék és buliztak a gyerekek, amíg Ember mindenféle lyukakba mászkált és egy csomó csövet meg szerszámot vitt be oda. Ezeket előzőleg Pannival szerezte be a boltba. Egész nap azon vihogtunk Pannival, hogy fitting bolt. De ez csak azért van, mert Emberrel az Ördög vigye! című film a kedvencünk, amiben a fittingek is előfordulnak.
Ma délutánra álltak helyre a viszonyok. Petyánál is, mert az egész heti szorulását most rendezte le. Onnantól nagyon jókedvű volt. Ráadásul kellett boltba is menni és hoztam neki olyan csövet ami világít egy darabig, ha megtörjük. Világít és folyadék van benne, Petinek ez a csoda teteje. Szerintem azzal is aludt el. Lassan nekem is el kéne.