sulik és a helyzet kulcsa

Tegnap nem volt túl jó napunk. Kiderült, hogy Petit idén sem veszik fel az áhított suliba. Nem számítottam másra és így legalább nem kell elköszönni a mostani nagyon kedves tanárnéniktől és bácsiktól, de azért elszomorított. Kicsit úgy érzem, mintha büntiben lennénk azért, mert meg tudjuk oldani a dolgainkat. Arra gondolok, hogy igen, találtunk iskolát, segítettünk az elindulásnál, együtt tudunk dolgozni a pedagógusokkal és kibírjuk, hogy napi 80 km - t utazzunk, vagyis van jó sulink, mert sokat dolgoztunk, dolgozunk érte. (A suli is :) ) És az ilyen kis kompetens szülő úgyis ki fogja taposni a családból és az iskolából, hogy menjen a dolog. Olyat választanak, aki nincs ilyen irígylésre méltó helyzetben, mint mi. Arról persze nem beszélünk, hogy Ember nem tud normálisan munkát vállalni, mert gyereket szállít és háromszor ragasztja meg a cipője talpát, mielőtt kidobja, mert minden pénzünk benzinre megy el. De nem haragszom senkire, mert nem biztos, hogy boldogabb lennék, ha tudnám, hogy miattunk más család került szorult helyzetbe.Csak bosszant, hogy miért van az, hogy három helyre vár nyolcvan gyerek (Becsült szám) Ha jól emlékszem négy éve próbálunk bejutni sikertelenül. Közben körülöttünk több családnak sikerült. Ez fura érzés, de ebből főzünk. Majd még morgok kicsit, aztán túl leszek rajta.
És ha ez nem lett volna elég tegnapra, kaptam egy levelet Panni sulijától, hogy felvették a d osztályba. Gyorsan hívtam CS barátnőmet, hogy J -t hová vették fel. Természetesen az a - ba. Vagyis hiába kaptunk szóbeli ígéretet beiratkozásnál arra, hogy nem kapják szét a két kislányt, simán megtették. Emiatt majd telefonálgatok és persze hivatalosan is megfellebbezem a határozatot, de valahogy nem hiányzik ez a dolog. CS elmesélte, hogy a többi anyuka, aki ráér erre, már hetek óta telefonálgatott a suliba. Gondolom valaki elég erőszakos volt és szeretett volna ide kerülni, így kipöckölte Pannit a barátnője mellől. Néha elgondolkodom, hogy erőszakosabbnak kéne lennem, de nem igazán megy. Valahogy jobban hiszek a kérés és a megegyezés erejében, de úgy tűnk nem sokat profitálok belőle.
Este Peti kiabált, mert kakibaja van, végül fájdalom csillapítót adtam neki de az alap probléma nem oldódott meg, félek, hogy ma is nehéz napja lesz. A hisztinaplóba gyakorlatilag a folyamatos rosszkedvet jegyezhetném be.
De, hogy ne csak nyafogjak, leírom hogyan segített nekünk a múltkor a nagypapám, aki már rég nem él. Nagyon szerettem őt, mert kedves volt, okos és jó humorú, mg végtelenül türelmes, ezért mosolyogtam jót az eseten.
Valamelyik hétvégén törtét, hogy Peti eldugta a gardrób kulcsát. Ez gáz, mert nem tudtunk ruhát venni magunkhoz, de a kulcs csak nem került elő. Egyébként tegnap találtam meg a nappali közepén. De, hogy hogy került oda és mi történt vele közben, talán sosem fogjuk megtudni. :) Peti mostanában szereti eldugni a kulcsokat. Pontosabban ő csak játszik velük, pöszörgeti őket, aztán ha mát unalmas neki, eldobj valahol. A kulcsok meg kicsik és eltűnnek. Szóval, nem volt meg a kulcs. Kerestük a kanapé és a fotel mögött és ötször körbe jártuk a kertet, de nem. Sejtettük, hogy ez így nem maradhat, legkésőbb hétfőn szükségünk lesz a ruháinkra. Végül Ember kiballagott a sufniba és ott természetesen talált megoldást. (Néha azt hiszem a sufniban mindenre van megoldás) Nagyapám régi kulcsos dobozát, ami tele van öreg kulcsokkal. Fogalmam nincs hány év alatt és hány helyről gyűjtötte a kisöreg.A második kulcs nyitotta a gardróbot és mi felöltözhettünk. Már egy csomót zsémbeltem, hogy miért tartunk meg minden vacakot és, hogy a sufni oldala lassan ki fog dudorodni az ócskaságoktól, de igyekszem többet nem könnyelműen kritizálni Ember vésztartalékait, amik általában fura fémtárgyakként materializálódnak, mert ha nem teszi el annak idején a kulcsokat, még mindig nincs gatyám. :)
Egyébként most hétvégén a Nagyi Mami szobájának a kulcsa tűnt el, de már előkerült egy padlórepedésből a cipős szekrény mögül. Nem rossz dolog a bumszli horgolt kukac, amit Panni ovijából kaptunk, mert lerajzoltam a kedvenc mesémet. Akkor nem tudtam mire használjam majd, de most az a kulcstartó és jó szolgálatot tett. Úgy látszik a dolgok végül a helyükre kerülnek. Remélem a gyerekek is oda fognak. :)

jó dolgok

Ma szabit vettem ki, mert Panninak meg kel csinálni a diákigazolványát és nagyon soká lehetett csak időpontot szerezni. Csak ott az irodában jöttem rá, hogy elnéztem a dátumot, holnapra van foglalásunk. Viszont én mára intéztem, hogy itthon legyünk, holnap olyan munkám van, amit nem tudok elhalasztani. Lélekben lekarmoltam magam, utána segítséget kértem egy szabad ügyintézőtől. Elmondtam neki mi a helyzet és, hogy vagy most csináltatjuk meg a diákot, vagy visszaadom a sorszámot, ne várjon holnap rám senki. Simán megcsinálta a cuccot kb tíz perc alatt és még kedves é udvarias is volt! Ez nagyon jól esett, elvégre nem egyezett azzal a sztereotípiával, hogy a hivatalnokok undokok és lassúk. Egész nap jó kedvem volt tőle:)

De volt más okom is az örömre. Reggel ugyanis felmentünk Petya sulijába. A tanító néni kérte, mert járt az Alapítványnál és kapott tanácsokat Petivel kapcsolatban (is). Megbeszéltük, hogy újraélesztjük a hisztinaplót és, hogy mit javasolnak Peti agressziójára. Szerencsére ebből most sokkal kevesebb van, de még ez is több a kívánatosnál. A gyógyszer dolgot is megbeszéltük. Ez arról szól, hogy ha Peti fájdalmasan sír, fájdalomcsillapítót adnak neki. (Én is szoktam.) De úgy tűnik, Peti inkább csak nyugtatóként használja ezt, ezért javasolták, hogy placebóval váltsuk ki azt, amit most kap. Érdemes megpróbálni, mert már bennem is felmerült hogy nem biztos, hogy mindig gyógyszert kéne adnunk.
Ezután jött a még jobb rész, megmutatták Peti "dobozait", vagyis a feladatokat, amikkel dolgoznak mostanában. Mintha hájjal kenegettek volna. Azt látom, hogy a ténylegesen auti specifikus közegben Petya nagyon jól teljesít. Azért is örültem ennek, mert nagyon tartok a vakációtól. Félek, hogy elvész az eredmények jó része, amiért ilyen nagyon megdolgoztak, volt már erre példa. A tanító nénik megértették a parámat még az is ehet, hogy felveszik nekem, hogy dolgoznak Petivel. Kérdeztem, honnan ez a sok jó feladat, én magamtól nem tudnék ennyi mindent kitalálni. Megadták a forrást és nyilvános, tehát ide teszem a linkjét. http://www.autism.hu/taneszkozok/taneszkoz.pdf Nagyon örülök, hogy ennyire lelkesek és ügyesek és annak is, hogy tudnak segítséget kérni. Nagyon más ez, mint a "harminc éve így csinálom, így jó" mentalitás, amivel néhányszor találkoztam. Szóval ennek is nagyon örültem.
És meg akartam írni a vendégeskedést is, bár az nem most volt. Néhány napja Peti kézen fogott és határozottan a kertet ketté választó kiskapuhoz vitt. Ezen túl az Anyu birodalma van, a vetemény és az ő lakrésze. Peti már évek óta nem járt ott, a kerítést is miatta csináltuk, mert kigyomlálta Anyu veteményét. Most láthatóan át akart menni. Át is engedtem és jó alaposa körül nézett a kazánházban, nyújtogatta a  nyakát becsülettel, de nem tetszett neki amit látott. Majd elindult Anyu lakása felé. Kicsit megijedtem, mert nem szokott oda bemenni. Nekem ez nem esik nagyon jól, de tény, hogy Anyunak normális lakása van, sok könyvvel, dísztárgyakkal, érthető módon nem örülne neki, ha Petya felforgatná a birodalmát. De nem volt kedvem Petit leállítani, hiszen nem csinált semmi rosszat. Csak bementünk, körbenézett, lenyúlt egy takonylabdát, aztán kicsit még nézelődött és hazajöttünk. Lehet, hogy pár évig megint nem megy át. :)
És ma Petya mondott egy gyönyörű nem - et és a helyén használta. Le is fagytunk egy pillanatra. Kidumálta magát egy fél évre. :) Egyébkét gyanús egy ideje és a suliban is mondják, hogy echolál. Csak nagyon torzít és nehéz érteni, de helyzetben is használ dolgokat. Van pl a dillí, ami szerintem a gyere akar lenni. Ma reggel ez is dillee volt.
És voltunk Pannival étteremben is. Mindig ott jönnek el zenesuli után és kíváncsi volt, hát diákkészítés után bementünk. Azt mondta, nem tud olyan sokáig udvarias lenni, mint én, de megpróbálta, én meg jól megdicsértem. :)
Estére kicsit nyűgös lettem, mert Ember fellép holnapután és mindenféle közbejött  a zenekarnak, ami veszélyezteti a fellépést é ezért rettentő sokat telefonált. De az a lényeg, hogy tud időt szakítani a zenélése és ez akkor is egy szép nap volt!

Peti lába

Lehet, hogy írtam már, nálunk hétvégén reggelente nagy pizsipartik zajlanak. Bejön a szülői ágyba mindkét gyerek és mi felnőttek velük isszuk meg a kávénkat és élvezzük, hogy végre nem rohanunk sehová.
Peti persze ezt is a maga sajátos módján intézi. Ő ugyanis egyáltalán nem szokott a kezével simogatni, nem is tudja, hogy ez mi és hogy kell. Annál inkább kedveskedik a lábaival. Panni ezt egyszer furkálódásnak titulálta, mert Peti meglehetősen erősen tud böködni a lábaival örömében. Egy ilyen talán szombati attak után Panni egy hosszú sóhajt követően, melyben természetesen a világ összes méltósággal viselt fájdalma benne volt, nagyon bölcsen megjegyezte: Hát, nehéz együtt élni Petya lábaival! :)
Egyébként igyekszem megfogadni az óvónénik tanácsát és többet lenni  Pannival. Eddig sem azért nem voltam vele, mert nem szeretem, de próbálom másképp szervezni a dolgaimat és itthon nem stresszelni. (Sajnos időnként itthon is termelődik feszültség, de úgy tűnik ez a több generáció együttélésének szerves része. ) Elmentem megnézni az idei utolsó zeneórát, utána együtt ballagtunk haza és elnyaltuk az idei első fagyinkat. Bringáztunk is együtt és egyáltalán, próbálok érdekesebb és jobb választást adni, mint a tévé. Szerencsére most az időjárás is kedvez nekem és igazából én is jól érzem így magamat.

mókuskerék

Mindenféle történik velünk mostanában, de nem igazán tudom megírni. Ennek az az oka, hogy kiderült, Ember jól mesél. Én ugyanis csak felolvasom a mesét, ő meg jól elmeséli. Erre úgy jöttünk rá, hogy egyik este mesélt Panninak elalvás előtt. (Misi meséit, ami egy tök jó mesekönyv) Azóta ő mesél, viszont és valami régi pavlovi reflex alapján a második mondat környékén elalszom. Hogy örült volna Anyu kiskoromban, ha ez már akkor is működik! De hát mindig is későn érő típus voltam.  :) Meg fáradt és nyűgös is vagyok, rosszul bírom a munkahelyi feszkót. Még egy hónap biztosan így fog lezajlani, ez elég nehéz lesz nekünk, de nem tudom elkerülni. Pedig jobb lenne, ha ez a dolog nem jönne haza és a család becsületére legyen mondva, mindent megtesznek. Petit nagyon dícsérik a suliba és nemrég a rajzaiból is kaptunk haza. Akartam ide tenni képet. de a technika ördöge a gépemben csücsül és nem volt türelmem foglalkozni vele. Majd legközelebb. Most anyagilag is jobban álltunk kicsit és mondhatom fejedelmi érzés volt a csekkeket azon melegében befizetni, nem tologatni addig, amíg lett rájuk fedezet. Szóval akár laza is lehetnék, de nem vagyok és ezt a gyerkőcök is érzik. Petinek nemrég megint volt két igen sárkányos estéje és Panni is nagyon fura kezd lenni. Nagyon nagylány lett, főleg, hogy már az iskolába is beírattam. Sehogy sem tetszett ez a dolog, így fogadóórát kértem az óvónéniktől. Tudom, én vagyok a gyerekem legjobb ismerője stb, de többet van velük ébren, mint velem és ez már magában sem dob fel. Öröm az ürömben, hogy kedves és hozzáértő óvónénikről van szó. Türelmesen elbeszélgettek velem és végül oda lyukadtunk ki, hogy bizony Pannit is megviseli, hogy sokat dolgozom, feszült és fáradt vagyok. Csajos napokat javasoltak, ami őszintén szólva nekem sincs ellenemre, hiszen Panni remek kis csaj, főleg ha nem produkálja a figyelemfelhívó húzásait. És igen, szóba került az is, hogy okosodik és feltehetőleg most esnek le neki a tantuszok Petivel kapcsolatban. Emiatt most nem érzem igazán jól magam, noha az óvónénik is mondták, hogy nincs vészhelyzet, Panni értelmes és érzékeny gyerek egy nehéz élethelyzetben, de szerető családban. De azért ha tényleges választási helyzetben lennék zokszó nélkül itthon maradnék egy időre, hogy egyenesbe hozzam a családot és utána is jóval kevesebbet dolgoznék, mint most. Mivel nincs tényleges választási lehetőségem, próbálom megoldani "okosba", de félek, hogy ez nem fog könnyebbséget hozni senkinek.